Marylin Monroe augusztus ötödikén hunyt el, 1962-ben

Marilyn Monroe már életében is legenda volt. Története Hamupipőkére emlékeztető: a szegény sorban született lányból Hollywood szupersztárja lett. Az illúziók szintjén korának amerikai álmát testesítette meg.

Anyai ágon elmebajos családból származott, így a nyolcéves Norma Jean sok hányattatás után előbb árvaházba, majd onnan egy ismerőshöz került. 16 évesen férjhez ment. 1944-ben, amikor a férje bevonult katonának, egy hadiüzembe ment dolgozni, ahol felfedezte egy fotós. Kiszőkítette a haját és modellként vállalt munkát.

Férjétől 1946-ban elválva, immáron Marilyn Monroe néven kötött szerződést a 20th Century Fox Filmstúdióval. A gyenge kis szerepek után megkapta az "Aszfaltdzsungel" (1950) és a "Mindent Éváról" (1950) című filmek főszerepét, amelyekben nagy sikert aratott. Nemzetközi hírnevet a Niagara (1953) című filmmel szerzett.

Fotó az ’50-es évek elejéről

Ezzel a szereppel Monroe a szexistennő trónjára emelkedett. Ragyogó szőkeségével, szabályos arcával, nőies idomaival az „Igazi NŐT” imádták benne. 1953-ban az első ’Playboy” magazin címlapján szerepelt. A "Szőkék előnyben" (1953), majd a "Hogyan fogjunk milliomost" (1953) premierje után Hollywood sztárja és Amerika szex-szimbólumává vált.

Monroe a szőkéket körül vevő aurát is megváltoztatta. Hollywood korábbi szőke sztárjai vagy a férfiakat halálba kergető típusok, vagy hisztérika vámpok voltak. Általa a szőkék megszelídültek és megközelíthetővé váltak az átlag férfi számára – már az illúziók szintjén. A koreai háború idején felkereste az ott harcoló csapatokat, hogy énekével lelkesítse az amerikai katonákat.

1954 - Korea

A "Hétévi vágyakozás"-ban (1955) is nagyot alakított, ebben a filmben látható a híres metrószellőző feletti jelenete. A sikerei csúcsán 1955-ben New Yorkba költözött, hogy Lee Strasberg Actors Stúdiójában tovább képezze magát.

"Hétévi vágyakozás" - 1955

…és a híres metrószellőző felett készült fotó… - 1955

A bulvársajtó egyre nagyobb terjedelemben foglalkozott vele, amihez hozzájárult az egyik legnagyobb baseball játékossal, Joe DiMaggióval (1954. január 14.) és akitől még ugyanazon év októberében el is vált,

majd következett a harmadik férj, a drámaíró Arthur Millerrel. Házasságuk 1956. június 29-től 1961. január 20-ig tartott.

A Lawrence Olivier-vel forgatott "A herceg és a kóristalány”-ban (1957) nyújtott alakításáért Donatello-díjat kapott. Tony Curtis és Jack Lemmon partnereként forgatott a "Van, aki forrón szereti" (1959) című filmben, Yves Montand-nal a "Szeressünk!"-ben (1960). Monroe magánéletéről folyamatosan tudósított a sajtó, így Yves Montand-nal való futó kapcsolatáról,

A két házaspár „adott a látszatra”

(Arthur Miller, Simone Signore, Yves Montand, Marilyn Monroe)

majd megszellőztették Kennedy elnökkel és öccsével, Roberttel való viszonyát is. Marilyn kezelhetetlen depressziója miatt gyógyszer- és alkoholfüggőség alakult ki nála.

Álmatlan, kórházban töltött időszakából azzal próbálták kiemelni, hogy felkérték, köszöntse Kennedy elnököt 1962. május 19-én a Madison Square Garden-beli születésnapi partiján. Ekkor hangzott el Marilyn Monroe erotikus hangvételű előadásában az amerikai elnöknek szóló gratuláció:”Happy Birthday, Mr. President" … (A születésnapi gálán Jackie Kennedy egyébként nem vett részt).

1962. május 19. – a Madison Square Garden: MM fellépés előtt JFK-vel és Bobby Kennedyvel

1962. augusztus 5-én Brentwoodban lévő házának hálószobájában holtan találták. A hivatalos álláspont szerint gyógyszer-túladagolás okozta a halálát, amely olyan talányos volt, mint az egész élete.

Lee Strasberg mondta a sírjánál: "Más is akadt, aki gyönyörű szép volt, mint ő, ám benne volt valami más is, amit az emberek megláttak, és amivel azonosultak. Sugárzása volt, sóvárgás és vágy áradt belőle, ettől volt más, mint a többi ember, ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte, gyermeki naivitásából, amely csupa félénkség volt, de csupa elektromos feszültség is".

A Los Angelesben 1926. június 1-én született Marilyn Monroe még öt évvel halála után is több rajongói levelet kapott, mint az élő hollywoodi szupersztárok legtöbbje.

64 éve hunyt el Ignotus

 

Ignotus latinul ismeretlent jelent. Janus Pannonius óta először történt meg, hogy egy magyar költő eredeti neve helyett latin nevet válasszon magának. 1907-ben aztán törvényesen is fölvette ezt a nevet. A korán tehetségesnek mutatkozó fiatalembert programszerűen nevelik nagy műveltségűvé. Az egyetemen jogot tanul. A jogi tanulmányok mellett is főleg irodalommal, művészetekkel foglalkozott. Még egyetemista, amikor írni kezd.  

 

Ignotus tintatartója

Már egészen ifjan igen jó újságírónak bizonyult. Nagy utazásokat tett a világ különböző tájain: hol Németországból, hol a Balkán államaiból, majd Törökországból küldi érdekes tudósításait. Eljutott Amerikába is. Nagy nyelvtudásával mindenütt hamar kiismeri magát. Igazi világlátott ember, aki nagy távlatú szempontokból tudja megítélni a hazai eseményeket. Meg is kezdi harcát a provincializmus ellen.

Huszonkét éves (1891-ben), amikor megjelenik A Slemil keservei című verses regénye, melyen hangvétele nagyon eredeti volt: a nagyvárossá igyekvő Budapest hangulatai, képei, nyelvi fordulatai adják sajátosságát. Egy félszeg fiatalember szerelmi csetlés-botlásairól szól. Ignotus hőse szorongásos pesti fiatalember, aki gyáván megfut a lehetőségei elől.

Verses regénye után mindössze két verseskönyve jelent meg, és mint költő hamarosan elhallgatott. A századforduló után ugyanis Ignotus a kritikában és az irodalomszervezésben találta meg a maga történelmi hivatását. Az elsők közt volt, aki Adyban felfedezte a lángelmét, és mellette jelentéktelennek ismerte fel mindazt, amit ő versben mond vagy mondhat.

1906-ban megindítja a Szerda című hetilapot, amely első tapogatózás egy olyan irodalompolitika felé, amelyet azután két év múlva (1908-ban) a Nyugattal valósít meg. Szinte ugyanekkor Nagyváradon megjelenik A Holnap című antológia: Ady és a nyugatosok közös jelentkezése.

 

Ennek a szellemnek méltó folyóirata a Nyugat. És Ignotus alkalmas a folyóirat-teremtésre. Megnyeri a tervnek Hatvany Lajost, a nagy műveltségű és dúsgazdag bárófiút, aki irodalomtörténésznek indul; Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztő egyéniségét; és a jó összeköttetésű és modern irodalom iránt kitűnő érzékkel érdeklődő Fenyő Miksát. Ők teszik lehetővé a folyóirat fenntartását és működését. 

  

De ez csak a keret: a cél a modern irodalom. Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály - ezeknek kell a főszereplőknek lenni. 

Ezek számára kell a Nyugatot csinálni, és mellettük hamarosan felsorakozik Kosztolányi, Füst Milán, Karinthy, Juhász Gyula, Tóth Árpád és a többiek: a Nyugat nemzedéke. Ignotus velük és általuk szervezi meg a modern magyar irodalmat. Saját költő és író voltát dobja áldozatul a nála nagyobbakért. És éles kritikai karddal áll ki mellettük és a maradiság ellen.

 

Így lesz belőle a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja. Ignotus szemben áll a maradisággal, mindig a haladás oldalán van, de nem politikus író, sőt idegenkedik attól, hogy az irodalom közvetlen politikai célok kifejezője legyen. Harcol a nemesi reakció ellen, de nem lép túl a polgári liberalizmuson. 

  

A művészetben pedig az öncélú szépség, a "l'art pour l'art" híve. De a mércét mindig az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély jelenti nála. És mélységesen tudta, hogy a főalak Ady: hozzá kell mérni mindent.

De a forradalmaktól idegen maradt, az ellenforradalomtól pedig undorodott. Az első világháború végétől kezdve külföldön élt. Ady halála után elidegenedett Babitséktól, neve is lekerült a Nyugat éléről. De miközben német kritikákat írt, figyelve a kortársi világirodalmat, mindig hazatekintett, és magyar kritikáit hazaküldte. 

Jól tudta, mi van idehaza, és József Attila első felfedezői közt is ott volt. Később Hitler elől Amerikába emigrál, ahol filmforgatókönyveket ír. 1944-ben az amerikai American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vehette át. 1948-ban halálos betegen települt haza. A haza tisztelettel és életművének kijáró magas kitüntetéssel fogadta. Ahogy kívánta, hazai földben pihenhet.

Sírja a Kerepesi temetőben
 (Fotó: Wikipédia)

( A Szerző fotóival)

Yves Saint Laurent

...aki a divatot a művészet rangjára emelte…

Kedvenc vevőinek egyikével, Chaterine Deneuve filmszínésznővel

(1960-as évek vége)

Az algériai Oranban született 1936. augusztus elsején. Művészlelke volt már gyerekkorában is, csak még nem a divaté. A színház nyűgözte le, mindenekelőtt Moliere „A nők iskolája”. Tizenegy esztendős kisfiúként hazament, lerajzolta a kosztümöket, papírból kivágta őket, úgy elevenítette meg a maga színpadát. Ezzel szórakoztatta ámuló szüleit és két nővérét. Ő nem hangjegyekről, zeneművekről álmodott, nem is regényhősökről, hanem költeményekről. Ruhakölteményekről.

A „Vouge” főszerkesztője figyelt fel divatterveinek rajzaira, melyek alapján beajánlotta Christian Diorhoz, akihez huszonegy évesen toppant és ezzel sorsa meg is pecsételődött.  

1957 - kezdés Dior-nál

Dior hirtelen halála (1957) után az utóda lett mindaddig, míg létre nem jött az önálló YSL-birodalom.

1958 - bemutatóra készülve

A ’60-as években a párizsi Rue Saint Sulplice-n megalapította saját birodalmát.

A tervezőasztalnál…

..és párizsi butikja előtt már a ’70-es évek elején, valamint…

…otthonában.

Fő újítása az volt, hogy nadrágot, majd szmokingot adott a nőkre, és megteremtette a trapézpantallót is. Meg volt győződve arról, hogy a szépség olyan nélkülözhetetlen luxus, amely kijár minden nőnek és férfinak.

1973 - két kedvenc vevőjével: Catherine Denueve-el és Maja Pliszeckaja orosz primabalerinával

Tőle indultak el az átlátszó anyagokból készült modellek (Nude-Look), amelyek a kor melltartó-ellenességével együtt szintén részeivé váltak a "szexuális forradalomnak".

1983 - egy bemutatón

1984 – bemutató

1985 – a világhír csúcsán

A zseniális francia divattervező vallotta: egy nő szépségéhez elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya és oldalán egy szerető férfi.

1987 - bemutató utáni közös öröm

Yves Saint Laurent divattervezői munkáján túl is a nemek egyenlőségét hirdette. Barátja, társa és menedzsere, Pierre Bergé vallja róla, ha a XX. század első felében Chanel fölszabadította a nőket, YSL pedig hatalmat adott nekik.

Pierre Bergé-vel

Az illatszeriparban is nagy sikereket tudhatott magáénak. Leghíresebb parfümje az 1977-ben megjelent „Opium” volt.

"Opium" (imádtam....)

Ő maga viszont mindennel összehasonlíthatatlan sikereinek csúcsán így nyilatkozott: „Azt sajnálom csak, hogy a farmer nem az én ötletem volt”. 2002-ben a párizsi Georges Pompidou Központban ünnepi show-val és nagyszabású divatbemutatóval köszönt el a szakmától.

2002 -a búcsú és divatházának bezárása

Két ízben is megkapta hazája legmagasabb kitüntetését, a francia Becsületrend Főtisztje érdemrendet.

Születésnapján egy igazi, szépséges YLS estélyivel emlékezzünk rá!

Yves Saint Laurent uralkodói rangjának az volt a ’titka’, hogy utálta a divatot. Mármint azt a divatot, amely ostobán, metronóm módjára, egyhangúan üti az időt, nyár, tél, nyár, tél. A haute couture és a prêt-à-porter művésze 2008. június 1-én hunyt el Párizsban.

Mont Saint-Michel

(6) Mont Saint-Michel

A turistákat mágnesként vonzó helyet eddig közúti gát kötött össze a szárazfölddel. A gátat 2014 végére elbontják, így 130 év után Mont Saint-Michel–t ismét víz veszi majd körbe.

Dózsa György - 1514. július 20.

 

 Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

A Dózsa György nevével fémjelzett parasztháború vezére 499 éve halt kínhalált azt követően, hogy Szapolyai János erdélyi vajda (később Zápolya János magyar király) Temesvárnál 1514. július 15-én vereséget mért a jobbágyfelkelésre. 

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

Dózsa György mellett a felkelést vezető társai is fogságba kerültek. Szapolyai az elfogott Dózsa számára különösen kegyetlen (egyébként a középkorban nem szokatlan) halálnemet választott.

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa-György idejéből (rézkarc, 1956)

Kondor Béla: Jelenetek Dózsa György idejéből (rézkarc, 1956)

A korabeli feljegyzések így írtak kivégzéséről:

„Először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak, fogaikkal széttépték és felfalták. A szeme láttára három darabra vágták öccsét, Gergelyt majd ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették.”

Kondor Béla: A népvezér mennybemenetele (rézkarc, 1956)

 

Kondor Béla: Így jár minden próféta (rézkarc, 1956)

Kondor Béla, a XX. század talán legsokoldalúbb kétszeres Munkácsy-díjas grafikusa, festőművésze állított művészi emléket Dózsa Györgynek az 1956 nyarán megvédett főiskolai diplomamunkájával, a „Jelenetek Dózsa György idejéből” című hétrészes rézkarc-sorozattal.

Aki a ’30-as évek New York-ját megőrizte az utókornak

Berenice Abbott amerikai fotográfus 115 éve született az Ohio állambeli Springfieldben. Abbott a New York City-t bemutató, az 1930-as évek végén készített fekete-fehér fényképes dokumentációjával vált világhírűvé.

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10201093645450724.1073741935.1456353767&type=1&l=9bbbeb6345

"Kandinszkij Párizsban"

A New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumban június végén nyílt egy Kandinszkij kiállítás a festő párizsi korszakából, mely egyben kompenzáció is a művész felé, akinek munkássága az utóbbi időkben kissé háttérbe szorult. Az orosz származású festő a ’30-as évek második felétől élt és alkotott a francia fővárosban. Ezt az alkotói korszakát a művészettörténészek a dinamikus Bauhaus müncheni éveiben született, karrierjét meghatározó darabjainál kevesebbre tartják. A mostani kiállítás - műkritikusok segítségével - ezen a szemléleten szeretne változtatni.

 „Pici motívumok” (1940)

Bájos kép, ahol a pici alakok aktív játékos pózokban ülnek a drótokon. A képen mintha geometrikus elrendezésű kis embriókat látnánk. Mivel Kandinszkij fejében mindig ott motoszkált a zene világa is, akár kottának is láthatjuk e képet a drótokon ülő kis hangjegyekkel. A festményen színeket és hangokat láthatunk-hallhatunk.

"Domináns görbület" (1936)

…így készült a festmény: a Mester és a Mű…

A legújabb művészettörténeti kutatások szerint ezeken a festményen Kandinszkij korai, még oroszországi (München előtti) képeinek hatása tér vissza. Egyes kritikusok szerint a kép azt az optimista,  békés jövőt vetíti elénk, amikor az emberek a fogyasztás varázsától már megszabadultak.

"Szeszélyes alakzatok" (1937)

A Guggenheim Múzeum különleges figyelmet szentelt az orosz származású művésznek, akitől több mint 250 festményt őriz. Ezek a napokban megnyílt New York-i kiállításon láthatók. Az eseményről - nagy Kandinszkij rajongójaként - írtam tudósításomat az „Elle” magazin nyomán. 

Pesti látogatás Egon Schielénél

Schiele művészetét könyvtárnyi anyagok formájában a művészettörténészek már feldolgozták. Velük nem vehetem fel a versenyt. Miután megnéztem a budapesti kiállítást magát Egon Schielét idézném, aki versben így foglalta össze ars poetica-ját:

Önarckép (1914)

„Önnön magamé vagyok

meg azoké, akik megkapják mindenemet,

mert mámorosan sóvárogták velem a szabadságot,

és mindenkié, mert mindenkit

egyformán szeretek – szeretek.

Legelőkelőbb vagyok az előkelők között

és legviszonzóbb a viszonzók között.

Ember vagyok, szeretem a halált,

és szeretem az életet.”

/Kurdi Imre fordítása/

A halál és a lányka - 1915

Talán nincs másik festő, akinek kamaszkori gyötrelmeit, identitáskeresését, saját testéhez és a másik nemhez való érzelmi viszonyának fejlődési stádiumait olyan pontosan lehet követni a műveiből, mint Schielénél. A művészettörténetben a legtöbb önarcképet, amelyek közül rengeteg az önakt – összesen százat – ő készítette.

Önarckép ingben – 1910

Félmeztelen önarckép – 1911

A budapesti tárlaton, amelynek főműve „Önarckép lampionvirággal” című olajfestmény, Egon Schiele művészetének segítségével a Jugendstilt felváltó bécsi expresszionizmus kialakulásába kapunk betekintést. 

Önarckép lampion virággal - 1912

Önarcképével egy időben készült barátnőjéről, Wally Neuzilról készített portréja is, akivel végül is igen erkölcstelenül viselkedett. Egy tisztes polgári családból származó lánnyal kötendő kedvező házasság miatt szakított vele.

Wally arcképe - 1912

Aktjaival sokkolta és megbotránkoztatta a közönséget. Ilyen témájú képei miatt el is ítélték, majd néhány hétre börtönbe zárták, ami nagy hatással volt rá.

Ülő nő kék hajpánttal – 1915

Két barátnő – 1915

Térdelő nő, vörös hajú akt – 1917

Expresszionista stílusával groteszkséget, nyugtalanságot, erotikát fejez ki festményein, rajzain. Művei az akkori dekadens hangulatot tükrözik, portréi a freudi tételek igazolására születtek.  

„Moa” a táncosnő - 1911

Térdelő nő narancsvörös ruhában - 1912

/Modellje nem más, mint kiskorú húga, Gertrude/

 Fa késő ősszel – 1911

/A Schielére oly jellemző szögletes-göcsörtös vonalvezetésű képen japán és van Gogh hatása érződik/

Halott anya I. – 1911

Schiele azt a korabeli divatos eszmei áramlatot osztotta, hogy a gyerek születésével az anya személyisége meghal, aki aztán gyermekében él tovább.

Anya gyermekével – 1912

Ház és fal a dombos vidéken – 1911

Hasonmás – 1911

Remeték – 1912

/A festmény fő alakja maga Schiele, mögötte  babérkoszorúval a fején a választott „művész apa”: Gustav  Klimt/

A Szépművészeti Múzeum két teremében kiállított képeken - a zömében a bécsi Leopold Múzeumtól kölcsön kapott alkotásokon - Schiele érzelmi érésének folyamatát láthatjuk.  1913-tól festészetében művészeti váltás következett be. Későbbi feleségével való megismerkedése élete nyugodt szakaszát jelentette.

Stein an der Donau a Kreuzbergről nézve – 1913

Csendélet könyvekkel (Schiele íróasztala) – 1914

/A kép már a kubizmus jegyeit viseli magán/

Anya két gyerekével II. – 1915

E képet húgának, Gertinek, festette nászajándékként, akivel szintén igen erkölcstelenül járt el. Miután Schiele festő barátja a még fiatalkorú lányt teherbe ejtette, Schiele ellenezte a házasságkötést Gerti nagykorúságáig. Ezzel a gesztusával – a testvéri együttérzés helyett a családfőnek és a férfinek kijáró döntési jogot kikövetelve – megszégyenülésre kényszerítette húgát, aki végül is nyolc hónapos terhesen ment férjhez. A festmény a gyerek megszületésére készült el.  A képen látható baloldali gyerek szemei csukva vannak, nem tudhatjuk: netán vak-e?

Önkéntes katona - 1916

Schielét az I. világháborúban szép kézírása okán nem fegyveres, hanem irodai szolgálatra hívták be. Katonaként Bécshez közeli laktanyákban volt, ahol szabad idejében módjában állt rajzolni és akvarelleket festeni.

A művész felesége, Edith Schiele, csíkos ruhában – 1917

…és egy szintén 1917-ben készült fotón férje műtermében… Ekkor már igen féltékeny volt Schiele modelljeire.

 A lány, a Szűz - 1917

Fekvő nő – 1917

A család – 1918

Ez az, ami végül is soha nem adatott meg neki, csak festményként. Felesége 1918-ban gyereket várt, és azt festette meg, mikor az erős férfi karjai védőszárnyként védik-óvják asszonyát és gyerekét.  (E kép a tárlaton nem látható!)

1918. októberében az I. világháborút követő spanyolnátha járványban elhunyt hat hónapos terhes felesége, majd néhány nappal később Schielét, aki hetekig ápolta feleségét, is elvitte a járvány. A házaspár 1928-ban felállított bécsi síremléke Ferenczy Béni alkotása.

A tárlat 2013. szeptember 29-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban