A New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumban június végén nyílt egy Kandinszkij kiállítás a festő párizsi korszakából, mely egyben kompenzáció is a művész felé, akinek munkássága az utóbbi időkben kissé háttérbe szorult. Az orosz származású festő a ’30-as évek második felétől élt és alkotott a francia fővárosban. Ezt az alkotói korszakát a művészettörténészek a dinamikus Bauhaus müncheni éveiben született, karrierjét meghatározó darabjainál kevesebbre tartják. A mostani kiállítás - műkritikusok segítségével - ezen a szemléleten szeretne változtatni.
Bájos kép, ahol a pici alakok aktív játékos pózokban ülnek a drótokon. A képen mintha geometrikus elrendezésű kis embriókat látnánk. Mivel Kandinszkij fejében mindig ott motoszkált a zene világa is, akár kottának is láthatjuk e képet a drótokon ülő kis hangjegyekkel. A festményen színeket és hangokat láthatunk-hallhatunk.
…így készült a festmény: a Mester és a Mű…
A legújabb művészettörténeti kutatások szerint ezeken a festményen Kandinszkij korai, még oroszországi (München előtti) képeinek hatása tér vissza. Egyes kritikusok szerint a kép azt az optimista, békés jövőt vetíti elénk, amikor az emberek a fogyasztás varázsától már megszabadultak.
A Guggenheim Múzeum különleges figyelmet szentelt az orosz
származású művésznek, akitől több mint 250 festményt őriz. Ezek a napokban
megnyílt New York-i kiállításon láthatók. Az eseményről - nagy Kandinszkij rajongójaként - írtam tudósításomat az „Elle” magazin nyomán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése