Pesti látogatás Egon Schielénél

Schiele művészetét könyvtárnyi anyagok formájában a művészettörténészek már feldolgozták. Velük nem vehetem fel a versenyt. Miután megnéztem a budapesti kiállítást magát Egon Schielét idézném, aki versben így foglalta össze ars poetica-ját:

Önarckép (1914)

„Önnön magamé vagyok

meg azoké, akik megkapják mindenemet,

mert mámorosan sóvárogták velem a szabadságot,

és mindenkié, mert mindenkit

egyformán szeretek – szeretek.

Legelőkelőbb vagyok az előkelők között

és legviszonzóbb a viszonzók között.

Ember vagyok, szeretem a halált,

és szeretem az életet.”

/Kurdi Imre fordítása/

A halál és a lányka - 1915

Talán nincs másik festő, akinek kamaszkori gyötrelmeit, identitáskeresését, saját testéhez és a másik nemhez való érzelmi viszonyának fejlődési stádiumait olyan pontosan lehet követni a műveiből, mint Schielénél. A művészettörténetben a legtöbb önarcképet, amelyek közül rengeteg az önakt – összesen százat – ő készítette.

Önarckép ingben – 1910

Félmeztelen önarckép – 1911

A budapesti tárlaton, amelynek főműve „Önarckép lampionvirággal” című olajfestmény, Egon Schiele művészetének segítségével a Jugendstilt felváltó bécsi expresszionizmus kialakulásába kapunk betekintést. 

Önarckép lampion virággal - 1912

Önarcképével egy időben készült barátnőjéről, Wally Neuzilról készített portréja is, akivel végül is igen erkölcstelenül viselkedett. Egy tisztes polgári családból származó lánnyal kötendő kedvező házasság miatt szakított vele.

Wally arcképe - 1912

Aktjaival sokkolta és megbotránkoztatta a közönséget. Ilyen témájú képei miatt el is ítélték, majd néhány hétre börtönbe zárták, ami nagy hatással volt rá.

Ülő nő kék hajpánttal – 1915

Két barátnő – 1915

Térdelő nő, vörös hajú akt – 1917

Expresszionista stílusával groteszkséget, nyugtalanságot, erotikát fejez ki festményein, rajzain. Művei az akkori dekadens hangulatot tükrözik, portréi a freudi tételek igazolására születtek.  

„Moa” a táncosnő - 1911

Térdelő nő narancsvörös ruhában - 1912

/Modellje nem más, mint kiskorú húga, Gertrude/

 Fa késő ősszel – 1911

/A Schielére oly jellemző szögletes-göcsörtös vonalvezetésű képen japán és van Gogh hatása érződik/

Halott anya I. – 1911

Schiele azt a korabeli divatos eszmei áramlatot osztotta, hogy a gyerek születésével az anya személyisége meghal, aki aztán gyermekében él tovább.

Anya gyermekével – 1912

Ház és fal a dombos vidéken – 1911

Hasonmás – 1911

Remeték – 1912

/A festmény fő alakja maga Schiele, mögötte  babérkoszorúval a fején a választott „művész apa”: Gustav  Klimt/

A Szépművészeti Múzeum két teremében kiállított képeken - a zömében a bécsi Leopold Múzeumtól kölcsön kapott alkotásokon - Schiele érzelmi érésének folyamatát láthatjuk.  1913-tól festészetében művészeti váltás következett be. Későbbi feleségével való megismerkedése élete nyugodt szakaszát jelentette.

Stein an der Donau a Kreuzbergről nézve – 1913

Csendélet könyvekkel (Schiele íróasztala) – 1914

/A kép már a kubizmus jegyeit viseli magán/

Anya két gyerekével II. – 1915

E képet húgának, Gertinek, festette nászajándékként, akivel szintén igen erkölcstelenül járt el. Miután Schiele festő barátja a még fiatalkorú lányt teherbe ejtette, Schiele ellenezte a házasságkötést Gerti nagykorúságáig. Ezzel a gesztusával – a testvéri együttérzés helyett a családfőnek és a férfinek kijáró döntési jogot kikövetelve – megszégyenülésre kényszerítette húgát, aki végül is nyolc hónapos terhesen ment férjhez. A festmény a gyerek megszületésére készült el.  A képen látható baloldali gyerek szemei csukva vannak, nem tudhatjuk: netán vak-e?

Önkéntes katona - 1916

Schielét az I. világháborúban szép kézírása okán nem fegyveres, hanem irodai szolgálatra hívták be. Katonaként Bécshez közeli laktanyákban volt, ahol szabad idejében módjában állt rajzolni és akvarelleket festeni.

A művész felesége, Edith Schiele, csíkos ruhában – 1917

…és egy szintén 1917-ben készült fotón férje műtermében… Ekkor már igen féltékeny volt Schiele modelljeire.

 A lány, a Szűz - 1917

Fekvő nő – 1917

A család – 1918

Ez az, ami végül is soha nem adatott meg neki, csak festményként. Felesége 1918-ban gyereket várt, és azt festette meg, mikor az erős férfi karjai védőszárnyként védik-óvják asszonyát és gyerekét.  (E kép a tárlaton nem látható!)

1918. októberében az I. világháborút követő spanyolnátha járványban elhunyt hat hónapos terhes felesége, majd néhány nappal később Schielét, aki hetekig ápolta feleségét, is elvitte a járvány. A házaspár 1928-ban felállított bécsi síremléke Ferenczy Béni alkotása.

A tárlat 2013. szeptember 29-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban