2014. június 27., péntek

Ma én is szétnéztem a megújult Madách téren


 

„Megmutatjuk az újjávarázsolt Madách teret” főcímmel a ’Szeretlek Magyarország’ portál kb. két napja profi fotográfus által (kivételezett helyről készített) képsorokat osztott meg a Facebook olvasó táborával. Gondoltam elmegyek én is és hobbi-fotósként megörökítem magamnak is a megszépült terecskét. Ma délután a gondolatot tett követte. A VALÓSÁG, amivel szembetaláltam magam, igencsak eltért azoktól az ÁLOM FOTÓKtól, melyeket a Nagyérdemű a portál és fotográfus jóvoltából napokkal ezelőtt már kész tényként elkönyvelhetett.
Az alábbi képeimen a ma (péntek) délutáni állapotok láthatatók, a alábbi linken pedig azok a fotók, melyek már napok óta, „kész tényként” keringenek a világhálón. Ha a kettő közötti különbséget zongorázni tudnám, én lennék Arthur Rubinstein :): http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/megmutatjuk-az-ujjavarazsolt-madach-teret/

2014. június 20., péntek

Csontváry Kosztka Tivadarra emlékezve

 

Fohászkodó üdvözítő - 1901

A kisszebeni születésű Csontváry eredetileg gyógyszerész volt, de művészi elhivatottságot érezvén magában, felhagyott a patikussággal és 41 éves korától kezdve előbb Münchenben Hollósy Simon növendékeként, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. 1890. végétől utazásokat tett Dalmáciában, Olasz- és Németországban.



 Halászat Castellammarében – 1901

  

Taormina – 1902

 
 Mandulavirágzás Taorminában – 1902

1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd Jajcéban, a Hortobágyon és a Tátrában dolgozott.
 
 Selmecbánya látképe – 1902

 

Jajcéban kigyúlt a villany a fákon - 1902

  
A jajcei vízesés - 1903

 
A Nagy-Tarpatak a Tátrában – 1904

 Vihar a nagy Hortobágyon - 1903

Ezután ismét Dél felé vette útját.
 
Tavasznyílás Mostarban – 1903

 
 Római híd Mostarnál – 1903

 
A Taorminai görög színház romjai - 1904

 
 A Jupiter templom romjai Athénben - 1904

Majd tovább utazott Palesztinába, Egyiptomba járt (legjelentősebb képeit Keleten festette). 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozíciója.

 
A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben – 1904

 

Az olajfák hegye Jeruzsálemben – 1905

  
Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben - 1905

Csontváry legnagyobb méretű vászna 1906-ban készült:  
 Naptemplom Baalbekben - 1906

Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt.
  
 
Magányos cédrus – 1907

  

Zarándoklás a cédrusfához – 1907

1908-ban festette a Mária kútja című kompozícióját és a Marokkói tanítót. .

 

Mária kútja – 1908

 
 Marokkói tanító – 1908

Utolsó műve 1910-ben a Nápolyban készült..
  

Sétalovaglás a tengerparton - 1910

1905-ben, 1908-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai azonban értetlenül álltak művészete előtt. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott rajta. Utazgatott még Keleten, s az I. világháború éveiben ismét rajzolt.

Képeire – méretükre nézve – leginkább a monumentalitás jellemző. Míg külföldi kiállításairól (pl. Párizs 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, amelyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak.

Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. 

Mintegy száz nagyobb művet alkotott. A szegényen meghalt művész halála után képei az ebek harmincadjára jutottak volna. Hitelezői, hogy valami pénzhez jussanak, hatalmas méretű, kifejezetten jó minőségű vászonra festett képeit feldarabolva, takaró ponyvaként vásározó kofáknak akarták eladni.

A művészettörténet és az utókor nagy szerencséjére Gerlóczy Gedeon személyében, aki a hazai Bauhaus egyik neves építésze volt, akadt egy olyan ember, aki felismerte a „ponyvák” értékét és négyzetméterre megvásárolta azokat. Gerlóczy jó szemének és ízlésének hála, mind a mai napig gyönyörködhetünk Csontváry csodálatos alkotásaiban.

Jelentőségét már csak jóval a halála (Krisztinaváros, 1919. június 20.) után, 1930-ban megrendezett gyűjteményes kiállításán fedezték fel. Vizionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtő erő jellemzi. Az életében nyughatatlan lelkű festőművész a Kerepesi temetőben alussza örök álmát.

 
Schaffhauseni vízesés – 1903

(A képanyag a Szerző fotóiból és gyűjtéséből állt össze)