A magyar festészet egyik
nagy magányos, eredeti tehetségű, tragikus sorsú víziós festőművésze 1882.
október 12-én született.
Önarckép – 1903
A fenti címmel a Kogart Galéria (köz- és magángyűjteményekből válogatva) 2008-ban Gulácsy festészetének teljes keresztmetszetét adó, eddig legjelentősebb gyűjteményes kiállítását rendezte meg. E kiállításon jártam én is, és készítettem a tárlatlátogatásról egy kis szöveges-képes ízelítőt.
A személyét és képeit körülvevő rejtélyek sokasága miatt már életében is különc, magányos művésznek tartották. Miközben kortársainak többsége a kor haladó stílusáramlatainak valamelyikéhez kapcsolódott, ő egyfajta múltba vágyódástól vezetve sajátos álomvilágot alakított ki magának, amelyet különféle valós vagy mesebeli alakokkal népesített be.
A kiállítás címadó képe (1906)
Elemzőinek véleménye szerint a festő 1904-es firenzei tartózkodásával hozzák kapcsolatba. Varázslat volt a címe. Emlegetik A varázsló kertje címen is.
Tűnődés
A reneszánsz szellemiségétől átitatott itáliai városok, és az olasz táj szépsége rabul ejtette érzékeny lelkét, ide menekült saját korának egyre erősödő politikai és társadalmi problémái elől. Az angol preraffaelita mozgalomtól a szecesszión át a szimbolizmusig több stílusirány nyomai is megtalálhatók alkotásaiban, mindezeket azonban egyéni módon használja fel saját képi világának kialakításához.
Naplemente Itáliában
Zarándok hazatérése 1907
Szerelmesek holdfénynél
Extázis 1908
Dante találkozása Beatricével 1910
Bolond és katona 1910
Várostrom 1910
Nő gyertyával 1912
Golgota 1912
Szláv jósnő 1912
Régi kert 1913
Gulácsy kézírása I.
Gulácsy kézírása II.
Fiatal nő rózsával 1914
A háború kitörésekor 1914. augusztus 19-én Velencében Gulácsy idegrendszere összeroppant és beszállították a velencei idegszanatóriumba, ahonnan kikerülve 1932-ben bekövetkezett haláláig a Lipótmező lakója volt. E korszakban ópiumos álombirodalmának, Naconxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag), ennek ellenére nem adatott meg neki a szürrealizmus pokoli szabadsága sem.
Nakonxipánban hull a hó (Egynapos hó)
Az ópiumszívó álma 1918
Ópiumos látomásos festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy Lajosnak).
Gulácsy Lajos 1932-ben bekövetkezett halálát követően az 1941-ben leleplezett síremlékén „Juhász Gyula: Gulácsy Lajos” c. költeményének sorai állnak "Ó, csodálatos / Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda".
Gulácsy Lajos festészete ma is a közönség érdeklődésének középpontjában áll. Képei múzeumok és magángyűjtemények féltett kincsei, s művészetét a képzőművészettel foglalkozó szakemberek az öt legfontosabb modern magyar festői életmű között tartják számon. Éppen ezért szinte hihetetlen, hogy utoljára több mint négy évtizeddel ezelőtt rendeztek nagyszabású tárlatot Gulácsy Lajos munkáiból.
..és a kép, ami nekem a legjobban tetszett..
Francesca da Rimini és Paolo Malatesta 1903
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése