2010. december 12., vasárnap

Paul Lendvai cikke Orbán Viktorról - magyarul


Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke: a hatalommegszállott „magyar”
Paul Lendvai cikke

Orbán Viktor Magyarország korlátlan egyeduralkodója, aki kényelmes kétharmadával a populista nacionalizmus húrjain játszik. Mi vár Európára jövőre, mikor Magyarország lesz az EU soros elnöke ?

1989. június 16-án a budapesti Hősök terén 250 ezer ember gyűlt össze, mely a kommunista rendszer szimbolikus dísztemetése volt. A 31 évvel korábban titkos bírósági eljárással halálra ítélt, az 1956-os forradalom miniszterelnökének, Nagy Imrének és sorstársainak szóló méltóságteljes gyászszertartás utolsó szónoka egy addig teljesen ismeretlen 26 éves, szakállas egyetemi hallgató volt. Ő, valamennyiük közül kitűntő rendkívül élesen megfogalmazott beszédében demokráciát, függetlenséget és az akkor 70 ezres Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását követelte. Ez a fiatalember – hála az élő televíziós közvetítésnek - mind belföldön, mind pedig külföldön egy csapásra ismertté vált. A szavakban erőszakos fiatalember, egy magányos ifjúsági szervezet,  a Fiatal Demokraták Szövetségének (Fidesz) képviselője volt, és Orbán Viktornak hívták.

Ki gondolta akkor, hogy ez a fiatal forradalmár 9 évvel később (immáron szakáll nélkül, nyakkendőben) 35 évesen a magyar történelem legfiatalabb miniszterelnöke lesz ? Orbán Viktor egész karrierjére személyiségjegyei közül az abszolút hatalom akarása nyomja rá bélyegét. Ő mindig tudta, mikor kell pártjának funkcionáriusait visszaszorítani, nehogy azok kényelmetlen helyzetbe hozhassák őt.

A Fidesz 1990 és 1994 között a parlament leggyengébb pártja volt. Mégis a nagyfokú taktikai képességekkel megáldott fiatal-demokrata Orbánnak sikerült pártját domináns erővé tenni. E példátlan felemelkedés kulcsa a céltudatos és gátlástalan teljes jobbra fordulásban rejlik. Orbán, egy kézen megszámolható barátai segítségével, 1994-től vezető karizmatikus párttá tette a Fideszt. Szenvedélyes beszédei látleletei annak a folyamatnak, ahogy az immáron politikai riválissá vált  baloldaltól és a liberálisoktól a korábban lenézett konzervatív és klerikális értékek és a nemzeti kártya kijátszásához vitték őt.

Az első 1998-as, a korrupt és döntésekben gyengélkedő szociál-liberális kormány felett aratott szenzációs győzelme után Lengyel László politológus így jellemezte az ifjú triumfálót: „Orbán Viktor senkiben se bízik. Természete egy tigrisé: kíméletlenül lecsap áldozatára, belső korlátai nincsenek.”

A hívei által csodált, ellenzői által félt miniszterelnök központosított autoriter vezetési stílusa már akkor egész hatalmi államapparátusára rányomta bélyegét. Határtalan konfrontációs taktikája bukáshoz vezetett. A 2002-2006 közötti szociál-liberális szövetség hatalmas sokkot jelentett a győzelmében egyébként biztos Orbánnak. Bosszúvágytól vezérelve publicisztikai ostorral kívánt érvényt szerezni az általa vélelmezett választási csalással tőle „ellopott” győzelemnek.

Azonban Orbánnak még a  hajszála se görbült harmadik veresége után se, továbbra is a párt élén maradt. Hideg fejjel, skrupulusok nélkül használt egy olyan „politikai atombombát, ami nem volt más, mint a szocialista miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek, a „hazugság beszéde”. Orbán már 2006 szeptemberében jelét adta a „beteges hazudozó” és „dilletáns megszorító csomagja” elleni többéves megsemmisítő kampányának. Ez a taktika végül is a korrupt, belsőleg széteső szocialisták és liberális támogatóik süllyedéséhez vezetett.

Ez év tavaszán, 47. születésnapjának előestéjén, Orbán legnagyobb politikai győzelmét aratta: kétharmados többséggel megnyerte a választásokat. A győzelem akarása, valamint olyan adottságai, mint a politikai és taktikai hibák villámgyors korrigálása; tehetsége konkurenseinek idejében való eltávolítsához; cinikus elszántsága annak érdekében, hogy a csalódott baloldali választókat, valamint a jobboldaliak egy részét nacionalista, klerikális és bal-populista frázisokkal megnyerje, soha nem látott választási győzelmet hozott számára.

Az azóta eltelt néhány hónapban Orbán már letette az új rendszer alapjait. Még az 1990-es rendszerváltáskor beépített alkotmányos fékeket eltakarította az útból. A legutóbbi önkormányzati választások eredményei pedig azt igazolják, hogy a rendszerváltásban, valamint a gazdasági válság miatt csalódott magyarok többsége erős kormányt kíván.

Nyugaton nincs olyan demokrácia, ahol a kormányfő direkt, avagy indirekt módon az igazságszolgáltatás intézményeit, az elektronikus médiát és a nyomatott sajtót oly akadálytalanul uralhassa, mint ahogy teszi ez a zseniális hatalmi politikus. Orbán Viktor egy évvel ezelőtt egy zártkörű rendezvényen ezt mondta: kétpólusú pártrendszer helyett pártját - politikai erőközpontban tudva - az elkövetkező 15-20 évre „egyeduralkodó hatalmi tényezővé” kívánja tenni. Erre meg is van miden esély.


Fordította: László Judit

Az eredeti német nyelvű cikk az alábbi linken található:


1 megjegyzés:

  1. Hegedűs András fiatalabb volt, mint Orbán mikor miniszterelnök lett, de ettől még minden más igaz a cikkben

    VálaszTörlés