Vlagyimir Viszockij 1938. január 25-én született Moszkvában. A brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze önpusztító életmódja során költőként, színészként, énekesként, magánemberként is mindkét végén égette a gyertyát.
Egyedi énekstílus és nem szokványos színészi tehetség – egy tehetségtől félő világban. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős és látványos sikerű színházi előadások, tévéfilm-sorozatok sztárja. A ’60-as, ’70-es években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, de az egykori szocialista országok értelmiségi körei, másként gondolkodói között is.
A brezsnyevi pangás éveinek hangulatát hűen tükröző dalai, melyeket egy szál gitárral kísérve énekelt szerte a Szovjetunióban, a legendás „bárd” életművét a XX. század második felének orosz enciklopédiájává tették. A dalokban általános emberi problémákat megfogalmazó művészt hazájában sokan mindenki Vologyájaként ismerték.
Milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, tragikus sorsú legendás művészt, a korszak egyik ellenkultúrális ikonját.
Harmadik felesége, Marina Vlady azt írta a róla, hogy a költőt olyan dolgok foglalkoztatták, mint például az élet és halál viszonya, a gyűlölet és szeretet kérdése, vagy az egyes emberi sorsok, illetve a hősiesség, az igazságtalanság, a szenvedés, a szabadság és a barátság gondolata.
Az alkohol mámorában, de azért még zenélt..
Filmforgatáson
Petőfi Irodalmi Múzeum 2008:
A KÜLÖNC BOLYGÓ – „VLADVISZOCKIJ”
Az önpusztító, a korabeli Szovjetunió mellőzött zsenije mindössze negyvenkét évet élt. Utolsó útjára százezrek kísérték. Temetése néma tüntetés volt a rendszer embertelensége ellen. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett „össznépi Vologya” napjainkban is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, műveit az orosz iskolákban Puskin és Lermontov alkotásaival együtt elemzik.
Viszockij gitárja a Károlyi palota egyik kandallójában volt kiállítva
Moszkva-szerte híres Hamletként a „Taganka Színházban”
Hazájában posztumusz Állami Díjjal kitüntetett művész halála után harminc évvel is töretlen népszerűségnek örvend: egész könyvtárat töltene meg a vele foglalkozó kötetek sora, de még tengerjáró hajót és a krími csillagvizsgáló kisbolygót is elnevezett róla VLADVISZOCKIJ néven, mely a bolygók nemzetközi katalógusában a 2374-es sorszámot viseli.
„Gyakran nézem a csillagokat, és mosolygok, ha arra gondolok, hogy e csillagmiriád között egy parányi csillogó pont lebeg a végtelenben, és hogy ez az örökmozgó égitest egyszer s mindenkorra férjem nevéhez kötődik. Jól van így”. MARINA VLADY
..ez volt a 2008-as budapesti kiállítás vendégkönyve…
A kiállítási fotók a Szerző felvételei
