Fényjáték a Bazilikánál - 2014

(11) Judit László

145 éve született Ignotus

A "Nyugat" című folyóirat alapítója1869. november 17-én született Ignotus, mely latinul ismeretlent jelent. Janus Pannonius óta először történt meg, hogy egy magyar költő eredeti neve helyett latin nevet válasszon magának. 1907-ben aztán törvényesen is fölvette ezt a nevet. A korán tehetségesnek mutatkozó fiatalembert programszerűen nevelik nagy műveltségűvé. Az egyetemen jogot tanul. A jogi tanulmányok mellett is főleg irodalommal, művészetekkel foglalkozott. Még egyetemista, amikor írni kezd. 

Ignotus tintatartója

Már egészen ifjan igen jó újságírónak bizonyult. Nagy utazásokat tett a világ különböző tájain: hol Németországból, hol a Balkán államaiból, majd Törökországból küldi érdekes tudósításait. Eljutott Amerikába is. Nagy nyelvtudásával mindenütt hamar kiismeri magát. Igazi világlátott ember, aki nagy távlatú szempontokból tudja megítélni a hazai eseményeket. Meg is kezdi harcát a provincializmus ellen.

Huszonkét éves, amikor megjelenik A Slemil keservei című verses regénye, melyen hangvétele nagyon eredeti volt: a nagyvárossá igyekvő Budapest hangulatai, képei, nyelvi fordulatai adják sajátosságát. Egy félszeg fiatalember szerelmi csetlés-botlásairól szól. Ignotus hőse szorongásos pesti fiatalember, aki gyáván megfut a lehetőségei elől.

Verses regénye után mindössze két verseskönyve jelent meg, és mint költő hamarosan elhallgatott. A századforduló után ugyanis Ignotus a kritikában és az irodalomszervezésben találta meg a maga történelmi hivatását. Az elsők közt volt, aki Adyban felfedezte a lángelmét, és mellette jelentéktelennek ismerte fel mindazt, amit ő versben mond vagy mondhat.

1906-ban megindítja a Szerda című hetilapot, amely első tapogatózás egy olyan irodalompolitika felé, amelyet azután két év múlva (1908-ban) a Nyugattal valósít meg. Szinte ugyanekkor Nagyváradon megjelenik A Holnap című antológia: Ady és a nyugatosok közös jelentkezése.

Ennek a szellemnek méltó folyóirata a Nyugat. És Ignotus alkalmas a folyóirat-teremtésre. Megnyeri a tervnek Hatvany Lajost, a nagy műveltségű és dúsgazdag bárófiút, aki irodalomtörténésznek indul; Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztő egyéniségét; és a jó összeköttetésű és modern irodalom iránt kitűnő érzékkel érdeklődő Fenyő Miksát. Ők teszik lehetővé a folyóirat fenntartását és működését.

De ez csak a keret: a cél a modern irodalom. Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály - ezeknek kell a főszereplőknek lenni.

Ezek számára kell a Nyugatot csinálni, és mellettük hamarosan felsorakozik Kosztolányi, Füst Milán, Karinthy, Juhász Gyula, Tóth Árpád és a többiek: a Nyugat nemzedéke. Ignotus velük és általuk szervezi meg a modern magyar irodalmat. Saját költő és író voltát dobja áldozatul a nála nagyobbakért. És éles kritikai karddal áll ki mellettük és a maradiság ellen.

Így lesz belőle a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja. Ignotus szemben áll a maradisággal, mindig a haladás oldalán van, de nem politikus író, sőt idegenkedik attól, hogy az irodalom közvetlen politikai célok kifejezője legyen. Harcol a nemesi reakció ellen, de nem lép túl a polgári liberalizmuson.

 

A művészetben pedig az öncélú szépség, a "l'art pour l'art" híve. De a mércét mindig az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély jelenti nála. És mélységesen tudta, hogy a főalak Ady: hozzá kell mérni mindent.

De a forradalmaktól idegen maradt, az ellenforradalomtól pedig undorodott. Az első világháború végétől kezdve külföldön élt. Ady halála után elidegenedett Babitséktól, neve is lekerült a Nyugat éléről. De miközben német kritikákat írt, figyelve a kortársi világirodalmat, mindig hazatekintett, és magyar kritikáit hazaküldte.

Jól tudta, mi van idehaza, és József Attila első felfedezői közt is ott volt. Később Hitler elől Amerikába emigrál, ahol filmforgatókönyveket ír. 1944-ben az amerikai American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vehette át. 1948-ban halálos betegen települt haza. A haza tisztelettel és életművének kijáró magas kitüntetéssel fogadta. Ahogy kívánta, hazai földben pihenhet.

 

A fotókat a Szerző készítette a PIM „100 éves a Nyugat” c. kiállításán